Az egyes betegségek kezelésekor az állatorvos igen gyakran szájon át beadandó gyógyszert rendel, kutyának, macskának egyaránt. Hazaérve kezünkben a kiváltott gyógyszer, előttünk az állat, de hogy kell ezt mind beadni?
I. Nos, kutyánál könnyebb a helyzet, viszonylag könnyen „be lehet csapni”, ha a kedvenc kolbászából levágott darabba rejtjük, de a paletta széles: lehet ez kenőmájas, puhasajt, hús, vagy bármely erre alkalmas kedvenc eledel. Kis trükkök is segítenek, ha a kutya bizalmatlan: az első 1-2 falatban nincs semmi, csak ezután jön a tablettával preparált. A filmtablettát a könnyebb beadni, mert nehezen bomlik meg a védőbevonat, kevesebb a szaga. A drazsé hamar elveszti a cukorburkolatát, úgyhogy ne sok idő teljen el a csali elkészítésétől a beadásig. A kapszulát nehéz bárhová is elrejteni. Legjobb, ha megpróbáljuk az állat száját óvatosan kitátani, és a nyelvgyök mögé helyezni. Ha a száját azonnal becsukjuk, a nyelési reflex automatikusan beindul, ha eléggé hátra sikerült tennünk. Folyadékban oldott gyógyszerek (szirup) beadásához praktikus, ha az állatorvostól kérünk egy megfelelő méretű műanyag fecskendőt, az állat fejét alátámasztjuk és kissé megemeljük, majd a (tű nélküli!) fecskendőből a folyadékot oldalról a szájába fecskendezzük, lassan, hogy nyelni tudja.
II. Macskáknál az eset lényegesen bonyolultabb, ugyan is ritka, hogy egy macska zokszó (értsd: karmolás, harapás, eszeveszett menekülési kísérlet, stb.) nélkül tűri a beadással járó inzultust. Gyakorta a sikeres beadás után jelentős nyálzással „jutalmaz” bennünket. Orra jobban kiszúrja az elrejtett gyógyszert, nehezebb becsapni. Van egy fogás, amivel egyszerűen, csipesz segítségével be lehet nekik mindent adni, egyik kezünkkel óvatosan, de határozottan megragadjuk a fej-nyak bőrét a fülekkel együtt, és felfelé fordítjuk az állat fejét, mintha a plafont nézné. A másik kezünkben lévő csipesszel- benne az orvossággal-, a nyelv mögé, a garatbejárat környékére helyezzük azt. Majd addig tartjuk becsukva az állat száját, amíg látványosan nem nyel. Végszükség esetén, ha a gyógyszerbeadás sehogy sem sikerül, (pl.: túl vad az állat) az állatorvost kell megkérni, injekciós készítménnyel helyettesítse be a szájon át adagolandó készítményt, melyet így naponta vele beadatva, biztosan bejut a szükséges gyógyszermennyiség az állat szervezetébe.
Dr. Bánfi András állatorvos