A lógó fülű kutyák hallójárat megbetegedései
Szinte köztudott, hogy a lógó fülű kutyák külső hallójárata gyakrabban begyullad, sokan pont evvel érveltek, amikor a fülvágás körüli viták zajlottak: (lehet, vagy nem lehet fület vágni az ember kénye, kedve szerint átalakítva egy-egy kutyafajta küllemét?) Mára ez a vita szerencsére már eldőlt: nem lehet. A lógó fül miatt (spániel, uszkár, szetterek stb.) a hallójárat szellőzése nem túl jó. A fülzsír avasodhat, benne a gombák és baktériumok könnyen elszaporodhatnak. Ha eme adottság még szűkült külső hallójárattal is jár, az eredmény előbb-utóbb krónikus gyulladás lesz. A lógó fülek a szaglászó kutyánál arra is alkalmasak, hogy a különböző „ragadós” növényi részeket összeszedjék, mint amilyen a toklász. A toklászra jellemző, hogy a mozgás hatására „vándorlásnak indul”, beakadhat a bőrbe, (melybe be is fúródik), bevándorolhat a külső hallójáratba, elhanyagolt esetben a középfülbe is bejut. Az elváltozás igen heves fülrázással, (mely csak ront a helyzeten, hiszen a toklász egyre mélyebbre jut), és fejoldaltartással jár, melyre jellemző, hogy a talajhoz közelebb eső fül a fájdalmas.
Az ilyen, gyulladásra hajlamos fülek tisztítását rendszeressé kell tenni, kirándulás és séta után a fülek szőrét és bőrét, valamint az ujjak közötti területeket alaposan meg kell vizsgálni és megtisztítani.
Dr. Bánfi András állatorvos